2014. május 5., hétfő

Muszáj mindig címet adni?

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogot, belátom. Be is írok ezért az ellenőrzömbe! Báááár... azért ha nagyon akarok, akkor találok rá okot vagy alibit, hogy miért is volt ez így.

Nagy kalandban volt részem az elmúlt hétvégén. Adri barátnőm megkért, hogy segítsek a virág boltjában az Anyák napi nagy rohamot kissé megfékezni. Miután már harmadik napja szkanderoztam az Iparjogvédelem tudományának elsajátításával és már az agytekervényeim igencsak kezdték felmondani a szolgálatot, erősen pusztulásnak indultak, így boldogan vállaltam és hajítottam az 58 pontból álló tételsort valamint az igen vastag tankönyvet a sarokba. Egyébként is elég katasztrófának és igazságtalanságnak éreztem, hogy a négy napos pihenőn rajtam kívül mindenkinek móka és kacagás jut,  pihen és szórakozik, miközben nekem a használati minta oltalom és formatervezési minta oltalom jogszabályi rejtelmeit kell az agyam helyére deportálnom, megspékelve a nemzetközi és közösségi eljárásjog maceráival.
Csak a telefonhívást követően kezdtem azon agyalni, hogy én mennyiben is tudom majd előrébb mozdítani a projektet, mikor még a virágok nevét sem ismerem, a tartási körülményeikről már ne is beszéljek. Az összes tudományom kimerül abban, hogy időnként mindegyiket öntözni kell.... no persze, csak akkor, ha az ember azt szeretné, hogy egy darabig legalább életben maradjanak. Azon túlmenően, hogy számomra szépek és szeretem őket, tök kuka vagyok a témához. Tehát arról hogy mit is vállaltam, persze fogalmam se volt, - igaz ugyan ez elmondható az iparjogvédelemről is - de azt nagyon lelkesen tettem - szemben az iparjogvédelemmel. Csak remélni tudtam, hogy kevesebb kárt fogok okozni az üzletben, mint amit az üzlet költségvetése elbír, vagy amire a létező összes biztosításom kiterjed. 

Gondoltam lesz, ami lesz...  és Adrinak egyébként sem tudok NEM-et mondani (mert nem akarok!). Boldog voltam, hogy kaptam egy lehetőséget a kulisszák mögé betekinteni.
Reggel jelentkeztem a munkafelvételen, ahogy azt előző nap megbeszéltük. Szerencsére első körben a női járgányt, azaz a seprűt bízták rám, amit hála a jó égnek, már pár éve egészen magabiztosan kezelek, hiszen van rá jogosítványom. Egy új típusú Jólsep-R12 -es modell jutott nekem, ami eleinte komoly gyorsulásra volt képes, de délutánra azonban gyanítom sikerült túl hajtanom, mert gondok jelentkeztek, a hengerfej tömítésnél némi olaj szivárgás mutatkozott, így estére már egészen belassult. :)





A délelőtti teszetoszaságom szerencsére a nap derekára már kissé alább hagyott, így Adri és a csajok lelkes buzdítására tetten némi próbálkozást egy virágcsokor kreálására, de mivel sem a kötöző madzag, sem pedig a kötöző drót nem akart nekem engedelmeskedni, a ragasztó pisztolyom pedig  nem volt nálam, szög és kalapács pedig szóba se jöhetett, így fel kellett adjam ezt a lehetetlen küldetést. Szerencsére gyenge próbálkozásomból Adri másodpercek alatt olyan csokrot varázsolt, hogy elállt a lélegzetem. Ezen a ponton le kell szögezni, hogy még életemben nem kötöttem virágcsokrot. Szóval levonva a konzekvenciát, ezt a műfajt nem lehet pár óra alatt elsajátítani. Egyszer majd befogok iratkozni Adrihoz egy tanfolyamra. :) Többszöri próbálkozásra azért beláttam, hogy ezt nem kell annyira erőltetnem, így talán nem vittem csődbe a boltot. Miután 2 szál rózsát is sikerült gyilkosként halálba küldenem, mert lefejeztem őket, feladtam a vágott virágokkal való kísérletezést.... de csak átmenetileg. (Nem tudom, hogy történt! Nem volt szándékos! Csak úgy leesett a fejük.... de tényleg!) 

Azért remélem, hogy legalább egy kicsit hozzá tudtam tenni, ha nem is sokat ahhoz a naphoz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése