Csapatmunka!
A Kacatgyár munkamorálja: Teamwork
Már a hét elején világossá vált, hogy a nyakunkba szakadt tennivalók mértéke, nem egy emberes feladat, így Ancsa felajánlotta, hogy Trébányáról hab testét teleportálja a nagy falunkba, hogy amit tud, azt magára vállalja, megkönnyítve életemet. Így már hét elején elkezdtük írni a tevékenységi listát, hogy a betervezett szombati nap a lehető leghatékonyabban teljen. Kevés volt hozzá az A/4-es papír méret. Ez is kéne, az is kéne... ide rohan, oda fuss... fül hátra csap, láb kiprög... Elég tetemes mennyiségű bejegyzés keletkezett, no de nehogymáááá kifogjanak ezek a dolgok rajtunk.... Így Tandyka, mint vér profi szervező, agyban lejátszotta, hogy a szombati napon rendelkezésre álló délelött folyamán, mit, honnan kellene beszerezni, illetve milyen projekteknek kellene megvalósulni. Nem kicsi logisztika volt figyelembe venni az üzletek nyitvatartását, és a városban elfoglalt helyüket, valamint a rendelkezésre álló időt.
Eljött a szombat reggel...
Félholt Ancsát - aki már napok óta nem aludt egy tiszteségeset, mert annyi termelni valót kapott - felnyaláboltam a közeli metro vonalán és nyakunkba vettük a várost. Az első állomás a festékbolt volt... öööö, nem is, mert a patika.Na, de ezt nem részletezem.:)
Szóval Festékbolt... Az ilyen bevásárlásokat szeretem. Gyorsan végeztünk és nagyon olcsón, azaz ingyen megúsztuk, úgyan is nem vettünk semmit, mert amire szükségünk lett volna, az természetesen aranyárban volt. Így azon kívül, hogy az eladó fiúkat megfenyegettem egy "Majd jövök!" kijelentéssel, vásárlás nélkül ki is fordultunk az üzletből :)
Következett a Barkácsbolt. Itt azért már vettünk is valamit, ami majd nem a semmi mennyiséget képviselte, sok pénzért. Gondoltam is, hogy Ancsát inkább ott hagyom takarítani fizetés helyett, de aztán látva fáradtan vonagló testét, mégis inkább úgy döntöttem, hogy jobb ha fizetek. :)
Innen aztán veszélyes és sikamlós talajra tévedtünk...JÁTÉKBOLT. Szűzanyáááám! Merénylet volt magunk ellen. :) Az ott eltöltött idő és a kosár tartalma egyenes arányban volt egymással. Végig jártuk az ipari raktár méretű helyet, egyenként mindent tüzetesen megvizsgálva. Szőrnyű, hogy ilyen helyeken mennyi minden ugrál önhatalmúlag az ember korsarába! Volt pl. egy motor, ami addig hisztizett, mert velem akart jönni, hogy már azon gondolkodtam, felhívom a 112 segélyhívót, küldjenek valakit ehhez az öngyilkos jelölthöz. :) Be kellett látni, hogy szegénykéket nem hagyhattuk ott, hiszen megmentésre szorúltak. :) Mire észbekaptunk, a kosárba már nem fért el semmi. Kénytelenek voltuk újra tervezni mentési akciónkat, így a felét vissza pakoltuk, de megigértük nekik, hogy hamarosan megyünk és őket is megmentjük. Elhitték! ;) A pénztárnál ismét megfordult a fejembe, hogy Ancsa mennyire imád takarítani....de a pénztáros eme szuper üzleti ajánlatom ellenére sem állt kötélnek. Nem értem miért?! :) Nem volt üzleti érzéke, van ilyen! :D
Áttrapoltunk egy másig helyre. Az sem volt kevésbé kisebb és családias légkörű.... üzlet üzlet hátán ..üzletből ki, üzletbe be... ez ment több órán át. Már feladtuk, hogy Ancsának megvegyük az áhított szabadidő nadrágot, levonva a konzekvenciát, amit Ő akar, olyan a világon nem létezik Reményvesztve vettük az irányt egy újabb játékbolt felé, amikor is Ancsa végre rálelt arra a gatyóra, amiért 20 évig dobogott a kicsi szive. Hálelújjjja, van isten! Ekkor már nekem is igen kezdtek sajogni elhagyott végtagjaim, a gyomrom is erőteljesen hallatta hangját és a púpom is kezdett megtelni a vásárlással, pedig még sehol se voltunk a beszerzési akciónk END stádiumától.
Még egy JÁTÉKBOLT ugrott elénk a semmiből! No és itt aztán elszabadult a pokol..:)
Vettünk mindet, csak azt nem amiért tulajdonképpen neki indultunk.... Összességében azt gondolom, hogy elég jó vásárokat csináltunk, igaz semmi olyat nem vettünk, ami be volt tervezve, mind ezt természetesen vagyonokért, ahogy lenni szokott. Ilyen ez a szakma... :) akkor kell megvenni, amikor rábukkan az ember, mert különben az életben többet semmi esélye, hogy mégegyszer emlékeiben felkutassa, hogy hol vette... Ha mégis sikerülne tuti, hogy már nem lehet kapni, vagy kétszer annyiért, vagy időközben megszűnt a bolt... tehát akkor és ott kell dönteni és döntéseinknek olykor súlyos ára van. :D
Haza érve kétszer fordultunk, hogy a málhákat a kocsiból feljuttassuk végső helyükre a gyárba, majd feltépve a hűtőszekrény ajtaját némi táp beszerzés következett.
Ezek után áltunk neki az alkotásnak.... és még mindig csak a szombati nap beszámolójánál tartok, pedig aztán volt egy vasárnap is és még egy hétfő is. :D De ezekről talán egy következő blogban fogok referálni... :D
Elkezdődött az igazi csapat munka! Ancsa beült a gyárba én meg lelkesen néztem. :D Asszisztencia... szike, tampon, törlés... Na jó! Időnként a kezébe adtam egy-egy alapanyagot, mert a kissé kaotikus gyárban, egyszerűbb számomra megkeresni és elővenni a dolgokat, mint elmagyarázni, hogy mit hol keressen... Fogjuk meg és vigyétek!!!! Ez az igazi csapat munka!!! ;)
Hétfő este -szokás szerint- Ancsa kapkodások közepette indult haza az esti vonattal. Naná, hogy a fél cumója itt maradt...Na de az hagyján, hogy a személyes dolgai, de az alapanyagok is, amiből kellett volna most valamit kreálnia... Szép bagázst alkotunk mi így ketten! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése