2014. március 29., szombat

Az élet apró örömei ... :D

Jelentem, előkerült az ékszer drót. Juhéééj Micsoda öröm és boldogság. Jobb később, mint soha. Igaz, már helyettesítettem mással, így most már nincs rá szükségem. Murphy is megmondta! "Ott keresd, ahol utoljára keresnéd!". Az elmúlt napok a rendszerezéssel és némi rendrakással telt.... és persze alkotással is.

Előkészületi munkák folytak, ezért is volt pár napig néma az oldal. Legalább 9 képet kezdtem el építeni, amiből tegnap és ma be is fejeztem kettőt, a harmadikra még apróbb simitások várnak.

A múlt héten készült egy kép, CSAK A POÉN KEDVÉÉRT. Csak és kizárólag olyan alkotó elemekkel lett beépítve, ami a megajándékozottakra jellemző és raktunk bele világítást is. A nagy utazást is túlélte Spanyol honba valahogy, kisebb sérülésekkel, a gondos csomagolás ellenére, hála a Magyar Postának, aki egyébként arany árban szállít. Szerencsére javítható volt. Íme:



Ma még csak szombat van és tegnap óta 2 Kacatot is sikerült véglegesítenem. Mégis csak haladok... Lassan. Lehet, nem is baj, mert még kiderül, hogy rossz irányba megyek... aztán jöhetek vissza. :D

Készült tegnap egy Maci Óvoda a kis és középcsoportosoknak! Hogy mit küzdöttem velük, hogy végre rendet tegyek a társaságba... ezek a kis csintalanok... :D igeznek-mozognak... Fél percig nem képesek nyugton lenni. :D Komoly veszekedésembe került, mire rávettem Őket, hogy tegyenek rendet a játékoknál, mert csoportos fotózkodás lesz. ;) Kénytelen voltam beigérni nekik egy fagyizást. ;) Hehe .. mennyire kratív vagyok? Igaz, a mesélést olcsóbban megúsztam volna. Na mindegy. Ha már a gyerekeknek megígértem ..:D


...és végre az Angol szoba belsőt is befejeztem, ami már régóta nyomta a lelkem. Igaz, hogy nem mondtam rá határidőt, de kb. két és fél hónapja rendelték meg. Remélem a látvány kárpótolja majd Annát a várakozásért. Itt az érdemi munka Ancsáé volt, én csak összerendezgettem az alkotókat. Egy ilyet már készítettünk, de ez mégsem ugyan az. :) Nincs két egyforma!



Ma végre az erkélyem is sorra került. Igaz, ráment a délelőttöm, de azt hiszem megérte. Ez a tavaszi jó idő, nagyon inspirált a virágok vonatkozásában is. Főleg, hogy Adri barátnőm virág boltját is meglátogattam a héten...Olyan szépségeket kaptam Tőle, hogy csak na. Hiányoztak a lelkemnek a tavaszi virágok. Ha az Isten is úgy akarja, akkor talán ezeket nem szeretem agyon, ahogy szoktam és talán az áprilisi hógolyozás is elmarad. :D


Bár még a szerszámos ládikám üresen árválkodik, de szerintem napokon belül pótolnom kell a hiányosságokat, mert a bennem bújkáló kis ördög nem pihen. :D Ha köll, akkor köll és kész! :D



No és most zárom soraimat, előveszem a bukósisakomat és a rózsaszín kis robogómat,  húzok holnap egy kövér gázt végre! :D Már nagyon hiányzik....


2014. március 14., péntek

FELMONDOK...

...a bejárónőnek, mert folyton szabadságon van!

Kb. 2 órája keresem az ékszerdrótot, miközben olyan dolgokra akadok, amiről nem is tudtam, hogy van, és azt pláne, hogy mire jó.  Ez nem állapot, nem mehet így tovább! A gyár már ténylegesen a feje tetején áll, káosz a köbön, egy talpalatnyi hely sincs.

Ancsaaaaaa! Hova tetted az ékszerdrótot????? Megőrülök!

Kénytelen leszek szünetet tartani. Ennek több nyomós oka is van. Azon túlmenően, hogy a gyár már olyan állapotban van, mintha a német nehézbombázok sorozták volna le, megfejelve a legújabb technikát képviselő atombombával, miközben egy tornádó is lesúlytott. Már hetek óta nem pihentem egy percet sem, mondhatni, ebben az évben még nem volt egy lazyday sem az életemben. Hétközben a munkahelyen megy a hajtás, mire haza érek a nevemet sem tudom kimondani, nem hogy kacatolni. A hétvégék az itthoni folyamatos lemaradások bezhozatalával telik, a már régen igérgetett képeket készítem és az egyéb beigért dolgokat próbálom sorban teljesíteni. A to do list lassan egy A4-es lapra nem fér el, és a hirtelen bevillanó gondolatok számára készített papírfecnik hömpöjögnek egy félszoba teljes terjedelmében. Már nincs olyan hely, amit a post-it-ek és papír galacsinok nem terítenek be. Csak tudnám, hogy mi a fenének írom fel a dolgokat, ha aztán úgy sem tudom, hogy hova tettem. 


Na mindegy. Pont olyan, mintha egy helyben topognék és nem haladnék egy centit sem. Szóval azt hiszem itt az ideje, hogy a következő hétvégét már egy kis pihenéssel töltsem és áldozzak valamit a szórakozás oltárán is, hogy aztán újult erővel vethessem ismételten bele magam az alkotás rejtelmeibe. Remélhetőleg addigra már tényleg jó idő lesz, végre lemoshatom imádott motoromat és talán egy kicsit a nyergébe is pattanhatok néhány kilóméter erejéig.  Az alkotói kuckóban pedig eszement gyorsasággal kell rendet tennem, rendszerezni a sok lomot és kitakarítanom. Csak aztán nehogy arra ébredjek, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja, majd elmegy a postára, hogy feladja a reményt. ;)



2014. március 11., kedd

Dédelgetett álmok....

Már régóta megfogalmazodott bennem, hogy egyszer készítsek egy kirakatot ....
Sokáig nem volt az elképzelésemhez egy darab alkotó elem sem. Mostanra tudtak az apró tárgyak egybegyűlni hozzá, és az ötletek, hogy mit miből tudok megvalósítani,  így végre Nőnap alkalmából nekikezdhettem. Tőlem Magamnak! Loreal, mert megérdemlem. <3 Úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van arra, hogy szabadjára engedhessem az alkotói fantáziámat, ugyan is az elmúlt időszakban szinte csak mások álmait kellet megvalósítanom, ami azért elég sokat kivett és kivesz belőlem, mert keretek közé vagyok szorítva. Szeretek szárnyalni, NO.
Úgytűnik most élem a kislánykoromat. Mindig is tudtam, hogy későnérő típus vagyok... na de ennyire?! Gyerek koromban egy darab babám se volt, utáltam őket. Most annál inkább élvezem, hogy szép ruhákkal és kiegészítőkkel játszhatok.

Ma végre megszületett teljes valójában. Napok óta rakom össze az alkotó elemeket, pakoltam ide, pakoltam benne oda, mire végre összeállt a kép. Ez az az alkotás, aminek minden készületi mozzanatát, fázisát külön-külön is nagyon élveztem, és amíg nem lett végleges, napokig álltam előtte és gyönyörködtem benne, ahogy épül. Minden pillanata maga volt a menyország. Ezzel keltem és ezzel feküdtem. ÉLVEZTEM. A bekészített állapotot mutattam Ancsának, azzal a kommenttel, hogy "Elkapott a gépszíj". Válasz: Gyakrabban is elkaphatna! :D Hát erre most mit mondjak? :D Ha több időm lenne és nyugalomban alkothatnék, valószínűleg el is kapna. :)

Tartok tőle, hogy lesz még folytatás, azaz már nekikezdtem, úgyan is annyira beleszerettem, hogy nem tudok leállni. Ettől a példánytól nem vagyok hajlandó megvállni.

187. számú Kacat

...és most megyek, mert építenem kell a következőt. ;)



2014. március 2., vasárnap

Ahogy Tandy élte meg - Jöttünk, láttunk, taroltunk...

Ez most lehet, hogy hosszú lesz... :)

Csapatmunka!

A Kacatgyár munkamorálja: Teamwork

Már a hét elején világossá vált, hogy a nyakunkba szakadt tennivalók mértéke, nem egy emberes feladat, így Ancsa felajánlotta, hogy Trébányáról hab testét teleportálja a nagy falunkba, hogy amit tud, azt magára vállalja, megkönnyítve életemet. Így már hét elején elkezdtük írni a tevékenységi listát, hogy a betervezett szombati nap a lehető leghatékonyabban teljen. Kevés volt hozzá az A/4-es papír méret. Ez is kéne, az is kéne... ide rohan, oda fuss... fül hátra csap, láb kiprög... Elég tetemes mennyiségű bejegyzés keletkezett, no de nehogymáááá kifogjanak ezek a dolgok rajtunk.... Így Tandyka, mint vér profi szervező, agyban lejátszotta, hogy a szombati napon rendelkezésre álló délelött folyamán, mit, honnan kellene beszerezni, illetve milyen projekteknek  kellene megvalósulni. Nem kicsi logisztika volt figyelembe venni az üzletek nyitvatartását, és a városban elfoglalt helyüket, valamint a rendelkezésre álló időt.

Eljött a szombat reggel...

Félholt Ancsát - aki már napok óta nem aludt egy tiszteségeset, mert annyi termelni valót kapott - felnyaláboltam a közeli metro vonalán és nyakunkba vettük a várost. Az első állomás a festékbolt volt... öööö, nem is, mert a patika.Na, de ezt nem részletezem.:)

Szóval Festékbolt... Az ilyen bevásárlásokat szeretem. Gyorsan végeztünk és nagyon olcsón, azaz ingyen megúsztuk, úgyan is nem vettünk semmit, mert amire szükségünk lett volna, az természetesen aranyárban volt. Így azon kívül, hogy az eladó fiúkat megfenyegettem egy "Majd jövök!" kijelentéssel, vásárlás nélkül ki is fordultunk az üzletből  :)

Következett a Barkácsbolt. Itt azért már vettünk is valamit, ami majd nem a semmi mennyiséget képviselte, sok pénzért. Gondoltam is, hogy Ancsát inkább ott hagyom takarítani fizetés helyett, de aztán látva fáradtan vonagló testét, mégis inkább úgy döntöttem, hogy jobb ha fizetek. :)

Innen aztán veszélyes és sikamlós talajra tévedtünk...JÁTÉKBOLT. Szűzanyáááám! Merénylet volt magunk ellen. :) Az ott eltöltött idő és a kosár tartalma egyenes arányban volt egymással. Végig jártuk az ipari raktár méretű helyet, egyenként mindent tüzetesen megvizsgálva. Szőrnyű, hogy ilyen helyeken mennyi minden ugrál önhatalmúlag az ember korsarába! Volt pl. egy motor, ami addig hisztizett, mert velem akart jönni, hogy már azon gondolkodtam, felhívom a 112 segélyhívót, küldjenek valakit ehhez az öngyilkos jelölthöz. :)  Be kellett látni, hogy szegénykéket nem hagyhattuk ott, hiszen megmentésre szorúltak. :) Mire észbekaptunk, a kosárba már nem fért el semmi. Kénytelenek voltuk újra tervezni mentési akciónkat,  így a felét vissza pakoltuk, de megigértük nekik, hogy hamarosan megyünk és őket is megmentjük. Elhitték! ;) A pénztárnál ismét megfordult a fejembe, hogy Ancsa mennyire imád takarítani....de a pénztáros eme szuper üzleti ajánlatom ellenére sem állt kötélnek. Nem értem miért?! :) Nem volt üzleti érzéke, van ilyen! :D

Áttrapoltunk egy másig helyre. Az sem volt kevésbé kisebb és családias légkörű.... üzlet üzlet hátán ..üzletből ki, üzletbe be... ez ment több órán át. Már feladtuk, hogy Ancsának megvegyük az áhított szabadidő nadrágot, levonva a konzekvenciát, amit Ő akar, olyan a világon nem létezik Reményvesztve vettük az irányt egy újabb játékbolt felé, amikor is Ancsa végre rálelt arra a gatyóra, amiért 20 évig dobogott a kicsi szive. Hálelújjjja, van isten! Ekkor már nekem is igen kezdtek sajogni elhagyott végtagjaim, a gyomrom is erőteljesen hallatta hangját és a púpom is kezdett megtelni a vásárlással, pedig még sehol se voltunk a beszerzési akciónk END stádiumától.

Még egy JÁTÉKBOLT ugrott elénk a semmiből! No és itt aztán elszabadult a pokol..:)

Vettünk mindet, csak azt nem amiért tulajdonképpen neki indultunk.... Összességében azt gondolom, hogy elég jó vásárokat csináltunk, igaz semmi olyat nem vettünk, ami be volt tervezve, mind ezt természetesen vagyonokért, ahogy lenni szokott. Ilyen ez a szakma... :) akkor kell megvenni, amikor rábukkan az ember, mert különben az életben többet semmi esélye, hogy mégegyszer emlékeiben felkutassa, hogy hol vette... Ha mégis sikerülne tuti, hogy már nem lehet kapni, vagy kétszer annyiért, vagy időközben megszűnt a bolt... tehát akkor és ott kell dönteni és döntéseinknek olykor súlyos ára van. :D

Haza érve kétszer fordultunk, hogy a málhákat a kocsiból feljuttassuk végső helyükre a gyárba, majd feltépve a hűtőszekrény ajtaját némi táp beszerzés következett.

Ezek után áltunk neki az alkotásnak.... és még mindig csak a szombati nap beszámolójánál tartok, pedig aztán volt egy vasárnap is és még egy hétfő is. :D De ezekről talán egy következő blogban fogok referálni... :D

Elkezdődött az igazi csapat munka! Ancsa beült a gyárba én meg lelkesen néztem. :D Asszisztencia... szike, tampon, törlés... Na jó! Időnként a kezébe adtam egy-egy alapanyagot, mert a kissé kaotikus gyárban, egyszerűbb számomra megkeresni és elővenni a dolgokat, mint elmagyarázni, hogy mit hol keressen... Fogjuk meg és vigyétek!!!! Ez az igazi csapat munka!!! ;)

Azért vasárnap csak befejeztünk 2 képet. :) Elég húzos tehéntrapp volt ez a hétvége....is! :D Gondoltam, majd hétfőn a munkahelyem kipihenem... de neeeeeeeem.. a helyzet csak fokózodott! :D

Hétfő este -szokás szerint- Ancsa kapkodások közepette indult haza az esti vonattal. Naná, hogy a fél cumója itt maradt...Na de az hagyján, hogy a személyes dolgai, de az alapanyagok is, amiből kellett volna most valamit kreálnia... Szép bagázst alkotunk mi így ketten! :D