MMM azaz Adós vagyok Nektek egy beszámolóval

Ígértem, hogy beszámolok a 2015. március 21.-ei találkozóról, ahol a magyarországi miniatűr alkotók éves találkozóját ejtettük meg. Azt hiszem most, hogy betegállományba vagyok, remek alkalom, hogy megtegyem ezen mulasztásomat, úgy sem vagyok használható másra, talán az agyam még működik, ha már más alkatrészem úgy sem...

Kezdem a kályhától...
Egyszer csak találtam egy e-mailt a postafiókomban Körös Mártitól az év eleje tájékán. Az is lehet, hogy az elmúlt év vége volt.. sajnos nálam az időskála mindig nagyon zavaros. Sokszor azt is nehéz felidéznem, hogy tegnap mi történt. Na igen, a szenilitás kezdeti stádiuma... korral jár.
Nagyon meglepődtem... Arról szólt, hogy szeretné összefogni a magyarországi miniatűrrel foglalkozó alkotókat és rendezni egy találkozót. A levél valami kiállítás előkészületéről is szólt, amit már végképp nem értettem. Nagyon boldog voltam, bár el nem tudtam képzelni, hogy én hogyan is kerültem a képbe és  honnan tudják, hogy én egyáltalán létezem ezen a Föld nevű bolygón. Aztán Líviával is sikerült felvennem a kapcsolatot a Facebookon, aki megerősítette, hogy nem téves címzés voltam a csoportos e-mail listában és nagyon szeretnék, ha csatlakoznék a csapathoz. Repültem a boldogságtól. <3 Bár erősen szabadkoztam, hogy tulajdon képen nem kifejezetten a Dollhouse méretarányban alkotok és véletlenül sem törekszem a valóság tökéletes ábrázolására, de Livi megnyugtatott, hogy nincs miért aggódjak, ott a helyem és kész. Mint kiderült a blogon keresztül szereztek rólam tudomást... Na ez volt az, amit sose gondoltam volna, főleg, hogy alig írok a blogba és igazából sosem éreztem ennek nagy jelentőségét. Meggyőződésem volt, hogy senki sem olvassa az idióta bejegyzéseimet, amit nagy ritkán elkövetek, feleslegesnek is éreztem ez irányú erőfeszítéseimet. Kicsit leesett az állam :D Tanulság: Sosem tudhatod... :D

Néhány levélváltást követően sikerült március 21.-ei időpontot és a helyszínt lefixálni valamint azt is, hogy ki mivel tud hozzá járulni a traccsparti gasztronómiai élvezeteihez.
Azt hiszem mindenki nagy izgalommal várta a kijelölt napot. Én biztosan. Senkit sem ismertem a csapatból, ami külön izgalommal töltött el, bár nem tartozom azok közé, akik frusztrálva érzik magukat, ha idegenekkel kell ismerkedni. Na de ezen a listán olyan alkotók szerepeltek, akik már nagyon komoly elismerést szereztek ezen a területen... és én most szóba állhatok velük. Ez nagyon nagy dolog. Ez olyan megtiszteltetés, hogy csak na.

Újpesten, a Polgári Centrum Galéria előtt találkoztunk, megtekintettük a jelenlegi kiállítást, majd azt a termet is, amit majd megkapunk a szeptemberi közös kiállításunkra. Na, kb. itt esett le a tantusz, hogy tényleg egy közös kiállításról is szó van, ahol a csapat minden tagja lehetőséget kap az általa alkotott mütyüröket megmutatni az érdeklődők számára. Gyors a felfogásom mi? :D Na jó, valójában csak itt mertem elhinni..
Majd ezt követően Anda és bájos családja látott vendégül minket a kertjében, mert az időjárás olyan kegyes volt hozzánk, hogy megajándékozott minket egy csodás tavaszi napsütéssel. Volt ott minden... terülj terülj asztalkám... és addigra a csapattagok is kezdtek megnyílni, és elindult a csevej, ahogy az csajos körökben szokott lenni.
 

 Teljes az összhang

 Szinkron fogpiszkálás Livivel <3

Kicsit még gyakorolnunk kell, de így is fünfkomafünf-re lettünk pontozva :D

 Nem győztem kapkodni a fejem és követni az eseményeket. Szép lassan mindenkiről kiderült, hogy milyen témával foglalatoskodik. Ahányan voltunk, annyi félét készítünk. A babaháztól kezdve, az élethű babákon át a babaruháig, a diorámától az egészen mikroszkopikus méretű állatkákig, és a megszólalásig élethű életképektől az ételekig széles a repertoár. Egészen elképesztő, lenyűgöző és hihetetlen élmény volt. Csak tátottam a számat és nagyokat pislogtam kikerekedett szemeimmel. Na jó, így utólag végig nézve az ott készült fényképeket, időnként vágtam valami egészen elképesztő ábrázatot is, ami  nem tudom miért volt, de nem publikus az egyszer tuti. :D Ezért majd Anyukámnál fogok reklamálni. :) Kár lenne a gyerekekért, ha megállnának a növésben, vagy a fejlődésben ha meglátnák.

Az alapító tagok <3

A kerti parti lehetőséget adott számunkra arra is, hogy megalakítsuk hivatalosan is a Magyar Miniatűr Műhely néven a társaságot 12 fő részvételével, valamint részletekbe menően, egymás javaslatait elfogadva egyeztessünk a további kollektív együttműködésről.  Így már készítettünk is egy közös Facebook oldalt (https://www.facebook.com/magyarminiaturmuhely?fref=ts) , ahol nyomon lehet követni ténykedéseinket. Magunknak pedig egy zárt közösséget, ahol könnyű szerrel tudjuk megkonzultálni az aktuális témákat és várunk mindenkit, akit esetlegesen nem sikerült felkutatni, de hasonló témával foglalatoskodik és szívesen csatlakozna nagyszerű csapatunkhoz. Már szuper logónk is van, és az oldalt folyamatosan bombázzuk a jobbnál jobb képekkel. ;)

Jó tudni, hogy nem csak egyedül vagyok ilyen őrült ezzel a hobbival, és egészen kompatibilis az agyi problémám másokéval. :)
Miközben magamra szedtem legalább 2 kilót a csodás falatoktól, fantasztikus embereket ismerhettem meg ezen a csodás napon. Hálás vagyok mindezért. <3
Azt hiszem az őszi kiállításon bőven lesz mit a nagyközönség elé tárni és elkápráztatni majd az érdeklődőket. Szóval, csak ajánlani tudom szeretettel <3, mert egészen biztosan maradandó élmény lesz annak, aki veszi a fáradtságot és megtekinti majd a kiállítást, ami egy sajátos mesevilágba fogja elkalauzolni a nagyérdeműt.

Tehát NE FELEJTSÉTEK:

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

2015. szeptember 24. (csütörtök) 18.00 óra 

A kiállítás 2015. szeptember 24. 18 h-tól - október 17.-ig tekinthető meg az

ÚJPESTI POLGÁR CENTRUM - ÚJPEST GALÉRIA

1042 Budapest, Árpád út 66.

Szeretettel várunk mindenkit!

KIÁLLÍTÁS - No nem a piros lapról beszélek ... :D

 Emlékeztek arra a bejegyzésemre, amikor arra kértelek Benneteket, hogy tegye fel a kezét, aki szívesen eljönne a kiállításomra??? :D

Na! Hát aki akkor emelt kézzel integetett, az most vegyen elő papírt és egy jó vastag piros tollat, mert remek híreim van :D :D :D

Szóval az úgy volt..., hogy egy fantasztikus eseményre voltam szombaton (2015.március 21.) hivatalos. Jelentem Megalakult 12 fő részvételével a Magyar Miniatűr Műhely. <3 :D

Jó előre kitervelt, felindulásból elkövetett, csoportos kiállításunk lesz az ősszel, ahol a Magyar Miniatűr Műhely tagjainak alkotásait lehet megtekinteni és mindenkit várunk nagyon nagy szeretettel eme nemes eseményre. <3

Amit hoznotok kell:
1.) Elsősorban Magatokat és barátaitokat,
2.) Széles mosolyt,
3.) Önfeledt Jó kedvet,
4.) Szemüveget, nagyítót vagy igény esetén mikroszkópot :D
5.) és nem utolsó sorban állfelkötő alkalmatosságot! (Ezt csak a testi épségetek megőrzése érdekében javasoljuk :D )
6.) Gyengébb idegzetűeknek szívgyógyszert.;)

Bár tudom, hogy addig még sokat kell aludni, de azért már most szólok,  hogy mindenki, aki szeretne jönni, az ne akkora tervezze az esküvőjét, a szülinapi buliját, a gyerek vagy unoka születését.. stb. :D Minden esetre én már most izgulok :D

A kiállítás ünnepélyes megnyitója: 2015. szeptember 24. (csütörtök) 18 h

A kiállítás 2015. szeptember 24. 18 h-tól - október 17.-ig tekinthető meg az

ÚJPESTI POLGÁR CENTRUM - ÚJPEST GALÉRIA

1042 Budapest, Árpád út 66.
Telefon: 1-379-3114, e-mail: polgar@ujkk.hu

Készítettünk egy közös oldalt is a facebook-on, ahol nyomon lehet majd követni ténykedéseinket. https://www.facebook.com/pages/Magyar-Miniat%C5%B1r-M%C5%B1hely/734537113329189?fref=ts

A találkozóról majd írok részletesebben is a blogomban.

Addig is csodás napokat Nektek!

<3 Boldogság vaaaaaaan <3 :D

Sziasztok,

Ahogy nézem kb. egy éve nem írtam ide, ellenben annál többet szórakoztatom a facebook ismerőseimet. Tény, hogy nem mindig a kacatok vonatkozásában, hanem egy befogadott idióta és ezért mulatságos kutya történeteivel.
Az az igazság, hogy amióta van munkahelyem és napi 8 órában dolgozom, valamint egy elvetemült és halmozottan hátrányos helyzetű kutyám van már 9 hónapja, alig marad időm az alkotásra. Pedig nagyon hiányzik... No, azért időnként elcsábulok, még annak az árán is, hogy szalad az egész háztartás.

Szóval készült azért pár kép az elmúlt 1 év alatt. Lassan haladok, de lehet nem is baj, mert még kiderülhet, hogy rossz irányba megyek.
Született például egy ilyen, amibe ismételten szerelmes lettem. Most mit tagadjam, ez van. 

Aztán lett egy ilyen is:

Csak, hogy témánál maradjunk.

Aztán kiderült, hogy ezektől a próbabaktól nem tudok elszakadni :D

Így készült még egy ilyen is:

Meg egy ilyen:

Hiába! A SZERELEM már csak ilyen :D

Muszáj mindig címet adni?

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogot, belátom. Be is írok ezért az ellenőrzömbe! Báááár... azért ha nagyon akarok, akkor találok rá okot vagy alibit, hogy miért is volt ez így.

Nagy kalandban volt részem az elmúlt hétvégén. Adri barátnőm megkért, hogy segítsek a virág boltjában az Anyák napi nagy rohamot kissé megfékezni. Miután már harmadik napja szkanderoztam az Iparjogvédelem tudományának elsajátításával és már az agytekervényeim igencsak kezdték felmondani a szolgálatot, erősen pusztulásnak indultak, így boldogan vállaltam és hajítottam az 58 pontból álló tételsort valamint az igen vastag tankönyvet a sarokba. Egyébként is elég katasztrófának és igazságtalanságnak éreztem, hogy a négy napos pihenőn rajtam kívül mindenkinek móka és kacagás jut,  pihen és szórakozik, miközben nekem a használati minta oltalom és formatervezési minta oltalom jogszabályi rejtelmeit kell az agyam helyére deportálnom, megspékelve a nemzetközi és közösségi eljárásjog maceráival.
Csak a telefonhívást követően kezdtem azon agyalni, hogy én mennyiben is tudom majd előrébb mozdítani a projektet, mikor még a virágok nevét sem ismerem, a tartási körülményeikről már ne is beszéljek. Az összes tudományom kimerül abban, hogy időnként mindegyiket öntözni kell.... no persze, csak akkor, ha az ember azt szeretné, hogy egy darabig legalább életben maradjanak. Azon túlmenően, hogy számomra szépek és szeretem őket, tök kuka vagyok a témához. Tehát arról hogy mit is vállaltam, persze fogalmam se volt, - igaz ugyan ez elmondható az iparjogvédelemről is - de azt nagyon lelkesen tettem - szemben az iparjogvédelemmel. Csak remélni tudtam, hogy kevesebb kárt fogok okozni az üzletben, mint amit az üzlet költségvetése elbír, vagy amire a létező összes biztosításom kiterjed. 

Gondoltam lesz, ami lesz...  és Adrinak egyébként sem tudok NEM-et mondani (mert nem akarok!). Boldog voltam, hogy kaptam egy lehetőséget a kulisszák mögé betekinteni.
Reggel jelentkeztem a munkafelvételen, ahogy azt előző nap megbeszéltük. Szerencsére első körben a női járgányt, azaz a seprűt bízták rám, amit hála a jó égnek, már pár éve egészen magabiztosan kezelek, hiszen van rá jogosítványom. Egy új típusú Jólsep-R12 -es modell jutott nekem, ami eleinte komoly gyorsulásra volt képes, de délutánra azonban gyanítom sikerült túl hajtanom, mert gondok jelentkeztek, a hengerfej tömítésnél némi olaj szivárgás mutatkozott, így estére már egészen belassult. :)

A délelőtti teszetoszaságom szerencsére a nap derekára már kissé alább hagyott, így Adri és a csajok lelkes buzdítására tetten némi próbálkozást egy virágcsokor kreálására, de mivel sem a kötöző madzag, sem pedig a kötöző drót nem akart nekem engedelmeskedni, a ragasztó pisztolyom pedig  nem volt nálam, szög és kalapács pedig szóba se jöhetett, így fel kellett adjam ezt a lehetetlen küldetést. Szerencsére gyenge próbálkozásomból Adri másodpercek alatt olyan csokrot varázsolt, hogy elállt a lélegzetem. Ezen a ponton le kell szögezni, hogy még életemben nem kötöttem virágcsokrot. Szóval levonva a konzekvenciát, ezt a műfajt nem lehet pár óra alatt elsajátítani. Egyszer majd befogok iratkozni Adrihoz egy tanfolyamra. :) Többszöri próbálkozásra azért beláttam, hogy ezt nem kell annyira erőltetnem, így talán nem vittem csődbe a boltot. Miután 2 szál rózsát is sikerült gyilkosként halálba küldenem, mert lefejeztem őket, feladtam a vágott virágokkal való kísérletezést.... de csak átmenetileg. (Nem tudom, hogy történt! Nem volt szándékos! Csak úgy leesett a fejük.... de tényleg!) 

Azért remélem, hogy legalább egy kicsit hozzá tudtam tenni, ha nem is sokat ahhoz a naphoz.

Kalandozások...

Tandylka Művek avagy amikor két alkotó összeadja, milye van...

Egy kis kalandozás is történt az elmúlt napokban (időnként ezt megteszem).
Kipróbáltam egy számomra egészen új technikát. No nem a szalaghímzést... arra még gyúrnom kell! Sokat! 
Ugyan is eddig nem festettem textilre és gyöngyökkel sem foglalkoztam még ilyen mértékben, vászont meg aztán végkép nem vettem eddig a kezembe, sőt nem is ismertem magát az anyagot. Ilkának ugye (Ilka Művek) ez nem annyira kihívás, hiszen profi a szalaghímzés területén SZERINTEM. Kísérletezésünknek ez a végeredménye. Hogy látjátok? Durranás? Szerintem örülhetünk, hogy nem robbant fel a labor!:D 

Hamarosan folytatjuk ám.. :D

Az élet apró örömei ... :D

Jelentem, előkerült az ékszer drót. Juhéééj Micsoda öröm és boldogság. Jobb később, mint soha. Igaz, már helyettesítettem mással, így most már nincs rá szükségem. Murphy is megmondta! "Ott keresd, ahol utoljára keresnéd!". Az elmúlt napok a rendszerezéssel és némi rendrakással telt.... és persze alkotással is.

Előkészületi munkák folytak, ezért is volt pár napig néma az oldal. Legalább 9 képet kezdtem el építeni, amiből tegnap és ma be is fejeztem kettőt, a harmadikra még apróbb simitások várnak.

A múlt héten készült egy kép, CSAK A POÉN KEDVÉÉRT. Csak és kizárólag olyan alkotó elemekkel lett beépítve, ami a megajándékozottakra jellemző és raktunk bele világítást is. A nagy utazást is túlélte Spanyol honba valahogy, kisebb sérülésekkel, a gondos csomagolás ellenére, hála a Magyar Postának, aki egyébként arany árban szállít. Szerencsére javítható volt. Íme:

Ma még csak szombat van és tegnap óta 2 Kacatot is sikerült véglegesítenem. Mégis csak haladok... Lassan. Lehet, nem is baj, mert még kiderül, hogy rossz irányba megyek... aztán jöhetek vissza. :D

Készült tegnap egy Maci Óvoda a kis és középcsoportosoknak! Hogy mit küzdöttem velük, hogy végre rendet tegyek a társaságba... ezek a kis csintalanok... :D igeznek-mozognak... Fél percig nem képesek nyugton lenni. :D Komoly veszekedésembe került, mire rávettem Őket, hogy tegyenek rendet a játékoknál, mert csoportos fotózkodás lesz. ;) Kénytelen voltam beigérni nekik egy fagyizást. ;) Hehe .. mennyire kratív vagyok? Igaz, a mesélést olcsóbban megúsztam volna. Na mindegy. Ha már a gyerekeknek megígértem ..:D

...és végre az Angol szoba belsőt is befejeztem, ami már régóta nyomta a lelkem. Igaz, hogy nem mondtam rá határidőt, de kb. két és fél hónapja rendelték meg. Remélem a látvány kárpótolja majd Annát a várakozásért. Itt az érdemi munka Ancsáé volt, én csak összerendezgettem az alkotókat. Egy ilyet már készítettünk, de ez mégsem ugyan az. :) Nincs két egyforma!

Ma végre az erkélyem is sorra került. Igaz, ráment a délelőttöm, de azt hiszem megérte. Ez a tavaszi jó idő, nagyon inspirált a virágok vonatkozásában is. Főleg, hogy Adri barátnőm virág boltját is meglátogattam a héten...Olyan szépségeket kaptam Tőle, hogy csak na. Hiányoztak a lelkemnek a tavaszi virágok. Ha az Isten is úgy akarja, akkor talán ezeket nem szeretem agyon, ahogy szoktam és talán az áprilisi hógolyozás is elmarad. :D

Bár még a szerszámos ládikám üresen árválkodik, de szerintem napokon belül pótolnom kell a hiányosságokat, mert a bennem bújkáló kis ördög nem pihen. :D Ha köll, akkor köll és kész! :D

No és most zárom soraimat, előveszem a bukósisakomat és a rózsaszín kis robogómat,  húzok holnap egy kövér gázt végre! :D Már nagyon hiányzik....

FELMONDOK...

...a bejárónőnek, mert folyton szabadságon van!

Kb. 2 órája keresem az ékszerdrótot, miközben olyan dolgokra akadok, amiről nem is tudtam, hogy van, és azt pláne, hogy mire jó.  Ez nem állapot, nem mehet így tovább! A gyár már ténylegesen a feje tetején áll, káosz a köbön, egy talpalatnyi hely sincs.

Ancsaaaaaa! Hova tetted az ékszerdrótot????? Megőrülök!

Kénytelen leszek szünetet tartani. Ennek több nyomós oka is van. Azon túlmenően, hogy a gyár már olyan állapotban van, mintha a német nehézbombázok sorozták volna le, megfejelve a legújabb technikát képviselő atombombával, miközben egy tornádó is lesúlytott. Már hetek óta nem pihentem egy percet sem, mondhatni, ebben az évben még nem volt egy lazyday sem az életemben. Hétközben a munkahelyen megy a hajtás, mire haza érek a nevemet sem tudom kimondani, nem hogy kacatolni. A hétvégék az itthoni folyamatos lemaradások bezhozatalával telik, a már régen igérgetett képeket készítem és az egyéb beigért dolgokat próbálom sorban teljesíteni. A to do list lassan egy A4-es lapra nem fér el, és a hirtelen bevillanó gondolatok számára készített papírfecnik hömpöjögnek egy félszoba teljes terjedelmében. Már nincs olyan hely, amit a post-it-ek és papír galacsinok nem terítenek be. Csak tudnám, hogy mi a fenének írom fel a dolgokat, ha aztán úgy sem tudom, hogy hova tettem. 

Na mindegy. Pont olyan, mintha egy helyben topognék és nem haladnék egy centit sem. Szóval azt hiszem itt az ideje, hogy a következő hétvégét már egy kis pihenéssel töltsem és áldozzak valamit a szórakozás oltárán is, hogy aztán újult erővel vethessem ismételten bele magam az alkotás rejtelmeibe. Remélhetőleg addigra már tényleg jó idő lesz, végre lemoshatom imádott motoromat és talán egy kicsit a nyergébe is pattanhatok néhány kilóméter erejéig.  Az alkotói kuckóban pedig eszement gyorsasággal kell rendet tennem, rendszerezni a sok lomot és kitakarítanom. Csak aztán nehogy arra ébredjek, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja, majd elmegy a postára, hogy feladja a reményt. ;)